Ez itt az erdő, mely, ha jár a szél,
Megborzad és borzalmakat regél;
Ez itt az erdő, melynek ága mind,
Ha megvágod, vércseppet sírva hint;
Az erdő, mely már nem lesz soha friss,
Mert iszonyodik önmagátul is,
S az ága kórságtól marad sovány:
   Orgovány!

Valóság-erdő s mégis rém-mese:
Ez Horthy kormányzó gyümölcsöse;
Melyet bús éjjel fergeteg ha ráz:
Az ágain száz kisértet bokáz.
Háromszinű kötél mindnek nyakán,
Fent lóg és lendül táncuk, fent a fán,
Új tánc, amit Kormányzó Úr agyalt:
Járják a kecskeméti körmagyart.
Keresztény tánc e csont-tánc, nem pogány:
   Orgovány!

Ország-szerint mi embert Horthy ölt:
Miklós-nap éjt felküldi mind a föld,
S a holt-ezer megy Kecskemét felé,
Seregszemlére Fővezér elé.
És férfi-nő, - mert nőt is ölt sokat –
Zörögve hozzák eltört csontjukat,
És férfi-nő, az erdő avarán,
A Horthy táncát járja magyarán:
S kórus zeng, mint ordító orgonán:
   Orgovány!

Kos-orrú, gyilkos-orrú szörnyeteg,
Te alszol? Álom juthat még neked?
Van, mely téged ki nem hány, Horthy, ágy?
Isten, ki téged még aludni hágy?
Hej, ébredj! nézz! és mondd, hogy látsz-e még?
Kérdik, kiknek kiszúrattad szemét.
Tudsz lenni nővel délceg és derék?
Kérdik tőbül kiszaggatott herék.
Felszínt pöffedsz-e még a vér taván?
   Orgovány!

Magasan áll a vér felett a Vár,
Hol téged, gyilkost, gyilkos trónja vár.
De árad már a Vár felett a vér,
S a rothadás belőled enni kér.
Halál-Vető-gép, sírhant-Borona,
A te fejeden nem lesz korona!
Király-tömjénen nem tágul tüdőd,
Trónon pihenni nem lesz már időd:
A bíbor előtt leszel halovány!
   Orgovány!

Magyar földön van erdő még, Nagyúr!
S mi ág ott él, feléd mind vágyva nyúl!
Az ág ma mind feléd-gördülve nyől
S menekvés nincs az éhes fák elől!
Nem mink kívánjuk, undok, vesztedet:
A fák kivánják súlyos testedet.
S ha téged tud ágára venni, ó,
Magyar fának akkor lesz lenni jó!
Vajjon hány életed van, Horthy, hány?
   Orgovány!

(1920)


Gábor Andor
Orgovány
2012. június 20.
XI. évfolyam 6. szám.
KÖNYVAJÁNLÓ
Szépirodalmi Folyóirat
"Szépszó és Értelem"
Tartalomjegyzék
1.oldal
próza, versek
2.oldal
próza, versek
3.oldal
elfeledettek
4.oldal
klasszikusaink
5.oldal
gondolatok
szónoklat
vezér
összecsattan sok lakájtenyér

halleluja

a jelenünk már odavan
csak a jövőnket
el ne kurja

agya
elborul
jelszavakat okád konokul

küldetéses hitben

süllyedő nemzetünket
megmenthetné már tőle

az isten
Rózsa András
korlap
l
"...mi más rendre vágyunk / vagy igaz világ lesz, vagy nem lesz itt semmi" Ady Endre
Lehet, hogy elszánt, vagy ellenszegül
az ember, ha úgy hozza a kényszer,
tűr is, ha kell, bár lázad elégszer:
bünteti a sors sokszor vétlenül.

Ki kéri számon mit tesz és miért,
mért űz ábrándot folyvást hiába?
lézeng a létben jobb sorsra várva,
hitét fecsérli olcsó szózatért…

Míg él belül a vér színéhez kötve,
vele kering a létben mindörökre
az akarás százgyökerű vágya,

lesz iránytű a járatlan vidéken,
önmagához, hogy újra visszatérjen,
ne hallgasson, csak az ész szavára.

           Szombathely, 2012. március 11

Koosán Ildikó
Ki kéri számon?
Már nincsen mit veszítenem,
és ez nékem a szabadság.
Mit árulnak ma, hirdetnek,
az bilincs. Mások akarják.

Nem sírom vissza a múltat,
de újból fáj, perzselődve
kamaszként látom magunkat
hatvanban, hetvenkettőben,

rockerként, fülemen hajjal,
élhetetlenül, s bolond szél,
mint egy forradalmi angyal,
a mítosz itt kavarog még.

Berúgok az ifjúságtól,
kiáltva, ennyi nem elég,
és a mérgemet kihányom.
Szabadság, el ne veszejtsél!

Ódor György
A szabadságról
Kedves Bátyám, Pista! Egyedül Néked szól levelem
Mint írta azt Mikes, ki íródeák volt, a híres Kelemen!
Azért is idézem, mivelhogy Pest helyett, Rodostóban
Véltem lenni, mert ott már törökül beszélnek, ostoba
Elmém e nyelvet már nem érti és nékem úgy hangzott,
Mint Török, Angolhoz hasonló de nem úgy ragozott!
Íme bizonyságul, csak egy példát mondok, a szalonna,
Békön, így fonetizálva, rákérdeztem, ki is volt az anyja
Aki kitalálta? Azt mondták, mutatva is rája: McDonáld,
Ö volt a papája, meg a Kentucky frájd, akinél megáll
Mindenki egy jó falatot enni, ha magyar és nem eszik
Lángost már negyvenért, csak burgert, szójából veszi
Ötszázhatvanért és így tesz a hazafi, ha a demokráciát
Követi és bizton halad be az Unióba, ott nyer gráciát!

Egy jó régi magyar kisvendéglőbe vágytam menni, enni
Marhapörköltet, zaftját tunkolni friss kenyérrel! Mennyi
Éve csorgott rá a nyálam? Hát azt hiszed találtam? Pizza
Van helyette és főleg kínai, modern a magyar, úgy biza!
Kisvendéglő? Magyar?Arra ki a sarkon, abba az irányba
A legközelebbit, ha arra áll a szája, Clevelandban találja!

Az utazás Pesten faramuci dolog! Kitűnő a Metró, elvisz
Mindenhova! De jegyet váltani? Igen nehéz dolog, hisz
Az automata nem adja a jegyet, csak pénzed szedi el,
Jegyet nem ad érte, anélkül nem mehetsz, három ember
Figyel, ellenőrök azok, kik mindhárman egy utasra lesnek,
Hivatásuk magaslatán, ha nem fizetsz, a kóterbe tesznek!
Ugyanakkor, ha belépsz az aluljáróba, nem más az, mint
Hontalanok klubja! A kövön fekszenek, révetegen mind,
Néha kezet emel, nem reád, csak hogy hullass tenyerébe,
Ha szánod öt, kevéske pár garast, mi gyűlhet egy ebédre!

Ne hidd Kedves Pistám, hogy ezt azért írom Neked, mert
A célom csupán áskálódni, kivájni a rosszat, kevert
Benyomásom zavaros ágyából, és csak rosszat láttam,
Hiszen bizony sok szép dolog épült, amit megcsodáltam!
De nem ez volt, amire én vágytam és én úgy találtam, túl
Merész ez nekem, túl sok a gyűlölet Magyarhonban, dúl
A sok ellentét, a falakon zsidóra, cigányra szórt átok! És
Így akar ez a nép bemenni Európa? Gyűlöletét viszi
Magával. be az Unióba?. . . . . Nem, ezt akárki is hiszi,
Rosszul teszi! Nem az én esetem! Megjött már az eszem!
Ha ismét egy pörköltre vágyom, Clevelandban keresem!
                                                              
                                                                               2005.
Kardos András
Voltam Magyarhonban
(Sz. D-hez)

rászáll a sas a faágra
súlya az ágat lehúzza
mint dús koronája
mint tömött virága
mint a gondban hízó
fényszikkasztó lárma

gyí te fakó élet
drága mókuskerék
dombon lombot vető
kolozsvári nagyfa
költőnek mostoha
költőnek ajándék
ott rád esteledik
rád vetülő árnyék

ó költők költője
hogy van az hogy nincsen
éles szemű sasból
hogy lesz halott isten

maradni bár vágytál
szárnyszegetté lettél
sas kapott utánad
röpített az égbe
csak a testet hagyta
nagyfák árnyékában
Albert-Lörincz Márton
A MÁSIK ÉNEK
Kattints, a kép nagyítható
Kattints, a kép nagyíthatóKattints, a kép nagyíthatóKattints, a kép nagyítható
Kattints, a kép nagyítható
  Megyünk a Balatonra! Szép nyár van, egy hetet Törökországban töltöttünk, most meg ráadásként kölcsön kaptunk egy kis faházat Széplakon. Alig használják, nincs is melegvíz, de a lényeg, hogy közel a strand és jó az idő. Sietve pakolunk össze, az ágyneműhuzatok be se férnek a hátizsákba, egy Ikea-szatyorba dobálom be őket a konyharuhákkal és törölközőkkel együtt.
A Déliben hosszú sor áll, az utolsó pár percben szaladunk a vágányok felé. A kijelző táblán meglepődve látom, hogy még van időnk, a Siófoki vonat csak negyvenkor indul.
Én meg valamiért azt hittem, félkor megy. Megkönnyebbülök, veszünk még üdítőt és szendvicset, aztán felszállunk.
Már reggel fülledt meleg van, fehéren tűz be a nap az ablakon. A gyerek szemben ül, nézem a napsütésben. Villog a szeme a sötét arcában, és jól áll neki a batikolt, sárga póló. A kézműves táborban csinálta, én is kaptam egyet. Az enyém pink és narancssárga, direkt azt vettem én is föl egy hosszú indiai szoknyával, hogy örüljön.
Elindul a vonat, énekelünk valamit, mert fel vagyunk dobódva. Elég sok utas van, az ágyneműs szatyrot felteszem a poggyásztartóra, de a nagy hátizsákot nem bírom feldobni, az mellettünk marad a földön.
                                                                        tovább>>>
Tóth Krisztina
Szólánc
Ha megtalálnám az igét,
ha megtalálnám,
itt hol kölyökre alkuszunk,
magunkra alkuszunk,
ha megtalálnám,
hajnal fényt az éj kapujánál,
szűz legények dicsőségük a sejtek kapkodásán,
holdat rakéta,
rettegő dobbanású,
ha megtalálnám,
mint földtelen paraszt
kenyér-, szőlőörömét,
bizony mondom néktek
egy késért elcserélném,
no, meg csókért,
gyermeknyi ölelésért,
csak annyiért, amit ember megér
a történelem padkáján heverve.

Mert van ige, csak győzzétek ragozni,
ha megbírjátok halandó idővel,
ha megbírja az idő halandóval.
De nem késnyi, vagy csóknyi, ölelésnyi,
csak forradalmas álom, révület.
Megméretett.

Ha megtalálnám az Igét,
ha megtalálnám,
felforrnék, mint a föld
vulkán-dühében,
s halandóságomból kifutnék
isten fiának,
bátor szeretőnek,
ki anyját, apját vállalja, s fiát is.
Ki csupa harc öklétől nemi szervig,
és lobogás és vátesz, öntudat.
S ölemre ölelnélek titeket a Tiszta mentén.
S ti megszokásból megfeszítenétek.

(1968)


Nógrádi Gábor
A NYÍRSÉGI KRISZTUS

Már kaszálják pipacs borította nyaram
fehéren könnyeznek délceg nyárfáim
harmincöt elcsordogált évemmel takaródzom
s a hűvös májusok esti párnáin gyöngyöket hímez
bolond ifjúságom. Ki látott engem, szavak mellé rendelt
pásztort és ki figyelte egybeterelt mondataim?
Harmincöt pipacs lobbantotta nyaramra
szerelem-ernyők szállnak,
ugatnak feléjük akác állásokból sugár-fegyverek
ütődnek napjaimhoz gyönyörű koppanással
hajtogatok ájult lázasan hárs-hevedereket
érzem harminchatodik nyaram széna-illatát.
Kirendelés szavak mellé - - -
Őrzöm szemem sarkában öreg gőzösök szénporát
átrobognak éveim vágányain füttyös hajnalok
látom vörös nap lebukó fényében
fészkükre zuhanni a madarakat
becsapódásaikat a fák zöld sátrai közé-
mormolok magamban lefekvés előtt rövid imát
és érzem , ahogy szemem örökmécseséhez verődnek
apró álom-bogarak.

Ketykó István
Kirendelés szavak mellé


l
Kattints, a kép nagyítható
Kattints, a kép nagyítható
festőművész
Következő oldal>>>
...
Szerkesztő, próza: Kaskötő István
Szerkesztő, versek: Kamarás Klára

Mozart
41. Szimfónia
II.Andante contabile
Mannheim Mozart Orchestra
Baka István: Dal
Bárdos László: Schubert
Bittner János:
Francz Schubert naplója
Bodó Csiba Gizella:
Pünkösd rózsája
Debreczeny György:
elment az utolsó
Fetykó Judit: Álomtalan
G. Ferenczy Hanna:
Ma kék a hold
Gligorics Teru: Az útravaló
Juhász Ferenc.
Az ifjuság páfrányerdeje
Kaskötő István: Nyugger vígasz
Lehoczki Károly: Szolgáltatóház
Lelkes Miklós: Fényképeink
Pethes Mária:
Hajamban csókod legyen virág
Ricza István: Zápor
Sárközi László:
Ellentétek vonzásában
Szepes Erika: Vakpali
T.Ágoston László:
Balin ecetben
Umhauser Ferenc: Önarckép
Váradi József:
A szokatlan fogoly esete
Varga Tibor: A csúcsi sziklán
Végh Sándor: Emlékmás

Hajnal Gábor
versek
Gyulai Pál
versek
Krémer Ferenc
TOTÁLIS ÁLLAMOSÍTÁS
Aba Novák Vilmos: Proletárok.